Állítólag: ha valaki egyszer megtanult biciklizni, az soha többet nem felejti el, bármikor, sok-sok év kihagyás után is nyeregbe pattanhat.
Na de, hogy hogyan jut el idáig, hogy tanul meg és érez rá a dologra, azt embere válogatja.
Van az önálló stílus, amikor előkotorja a gyerkőc apa, vagy nagyapa régi biciklijét, és addig nyüstöli, amíg nem billeg el vele a túlsó sarokig. Ha valaki így tanul meg biciklizni, egy saját méretre szabott járgányon már játszi könnyedséggel tovaszáguld.
Van, aki elé csak leteszik a kapott járgányt, aztán úgy próbálgatja, ahogy kedve tartja. Semmi segítség, maximum szóbeli magyarázat.
Látszatra ez a legfélelmetesebb, de az biztos, hogy a legbiztosabb tudást adó tanulási módszer. Ugyanúgy, mint a járásnál is, ha nem fogjuk a gyerek kezét állandóan, akkor megtanul esni is, ami bizony nagyon fontos. Kis sebesség, óvatoskodás, kis esés. Ráadásul az udvaron, nem kint a betonon – túl nagy baj nem is történhet.
Aztán van a pótkerekes módszer, amivel évekig el lehet biciklizni úgy, hogy valójában nem is tudsz biciklizni. Billegsz jobbra-balra, de a pótkerék úgyis megtart, nem vagy rákényszerítve a finom korrigáló mozdulatokra, és egyáltalán nem tesz magabiztossá. S ha még ezt kiegészítik plusz rúddal is, az már a teljes biztosíték arra, hogy egykönnyen nem fog menni az önálló biciklizés.
A rúd-módszer amúgy nem rossz, ha csak nem túl sokáig alkalmazzák. Mert ha igen, akkor egy idő után már azért kezd félni a gyerkőc, ha apa, vagy anya egyszer csak mégis elengedi. S ha félelem van, akkor biciklitudás nincs.
Van a tartom-futok módszer, hátul tartjuk kézzel a biciklit, aztán meg ha megindul a járvánnyal az utód, akkor szaladunk utána. Nem mintha bármi bajt megakadályozhatnánk, de mégis a tudat, hogy megtettünk mindent, amit lehetett.
Ez is egy gyors módszer, hisz a látszat ellenére a biciklizés nem egy ördöngösség, szimpla fizikai törvényszerűség, ezért ha bátorság van, akkor biztos a siker is.
És ha kölyökkorban megtanulsz kerékpározni, akkor előbb-utóbb egyszerű bütyköléseket is véghez tudsz vinni rajta.
Főleg, ha időnként elcsatangolhatsz vele otthonról. Előbb-utóbb leesik a lánc, vagy elfordul a kormány, ülés – kénytelen vagy rájönni, hogy segíthetsz magadon.
Te hány éves korodban tanultál meg, s melyik módszerrel? Gyerekként, vagy már felnőttként?
