Valójában nagyon sokat tanulhatnánk az állatoktól arról a természetes szeretetről, arról a velünk született tulajdonságról, amelyet egyre inkább kezdünk feltételekhez kötni, és elnyomni magunkban. Miért esik olyan nehezünkre kimutatni a szeretetet és a hálát?
Hihetetlenül megható ahogy ez a hattyú kimutatja a szeretetét annak az embernek, aki megmentette, és segítette a felépülését. Hosszú, kecses nyakával átöleli, és a legőszintébb módon fejezi ki köszönetét. Néhány évvel ezelőtt Richard Wiese az Egyesült Királyságba látogatott a Abbotsbury Madármentő Állomásra, ahol az alábbi fotó is készült egy sérül hattyú társaságában.
“A hattyú egy igen kecses állat, sokan úgy gondolják, hogy hűvös és távolságtartó, azt azonban már kevesen tudják róla, hogy valósággal emberfóbiája van” – írta egy bejegyzésben Richard Wiese, a Born to Explore című televíziós műsor vezetője.
A Madármentő Állomás célja a sérült madarak rehabilitációja, itt található jelenleg a legnagyobb vadhattyú állomány. A Richard Wiese által megmentett hattyú repülés közben egy dróthálókerítésen akadt fenn, kezdetben a műsorvezető viselte gondját, majd továbbküldte a menhelyre, hogy további szakszerű ápolásban részesülhessen a madár.
Néhány év elteltével Richard meglátogatta a madarat, és úgy tűnt, hogy nagyonis emlékezett rá, ugyanis az amúgy antiszociális faj a nyakába kapaszkodott és szorosan megölelte. A madár addig igencsak agresszív hírében állt, gondozói arról panaszkodtak, hogy támad, csíp, és nehezen megközelíthető. Most pedig hálás szeretettel ölelte át Richardot.
A hattyúkról köztudott, hogy nem túl kedves állatok, mivel arra vannak berendezkedve, hogy megvédjék a fészküket a ragadozóktól, és az embertől is. Richard elmondása szerint fantasztikus érzés az állatokkal közelebbi kapcsolatba kerülni a nonverbális kommunikáció által.
