Bronte Rawlingson hajnali 6 órakor kel, hogy elkészítse férje kedvenc reggelijét, aztán egész nap takarít, és gondját viseli a gyerekeinek, és azt mondja, tökéletesen elégedett az életével.
Bronte magániskolába járt, és a szülei mindenképpen azt szerették volna, ha egyetemre megy, de neki más tervei voltak. Otthagyta az iskolát szerelme kedvéért, majd 19 évesen úgy döntött, hogy anyuka lesz. A „hagyományos feleség szerepe” mellett döntött, és egyáltalán nem akar karriert építeni.
A most 29 éves nő férje, a 35 éves Phil, akinek saját vízvezeték-szerelő cége van, és a nő azt mondja, az, hogy otthon marad, és tradicionálisan „nőies” szerepet vállal, jót tesz a házasságuknak. „Szerintem az az egyik oka, hogy annyi sikertelen házasság van, hogy a nők nem úgy viselkednek, ahogy azt a férfiak elvárnák.” – mondja. „Tudom, hogy a férjem szereti, ha gondoskodnak róla, és szereti, hogy nőies vagyok, hogy ő férfiasabb lehessen mellettem. Kiegyensúlyozzuk egymást.”
Miután elkészíti férje reggelijét essexi otthonukban, gondoskodik róla, hogy három gyerekük, a 9 éves Amelia, a 6 éves Fenella és a 18 hónapos Theodore is megkapja a reggelijét. „Phil néha rántottát, néha omlettet kap. Szeretem őt rendesen megetetni, hogy biztosan kibírja legalább ebédidőig. Nem lakhat jól sima pirítóssal.” – mondja a nő.
A két nagyobb gyerek eléggé válogat, ezért az ő reggelijük is kihívást jelent, és nem érik be egyszerű gabonapehellyel, de Bronte azt mondja, szívesen teljesíti a kívánságaikat. „Ez a dolgom anyaként.” – mondja.
Annak ellenére, hogy drága magániskolába járt Ipswichben, és a jegyei is mindig jók voltak, Bronte soha nem vágyott különösebb karrierre. 16 évesen ismerte meg Philt a tengerparton, összeköltöztek, és amikor 19 éves volt, megszületett első gyereke. A döntése, hogy ilyen fiatalon anya lesz, teljesen tudatos volt, bár az osztálytársai, akik közül azóta sokan orvosok, ügyvédek lettek, megdöbbentek a kamasz lány elhatározásán. „Senki sem számított arra, hogy tinédzserként anya leszek. Ez nem egy megszokott dolog, de az én választásom volt.”
„Kislány korom óta mindig feleség és anya akartam lenni. Erről álmodtam, miközben a babáimmal játszottam. Összetört a szívem, amikor 12 éves koromban el kellett tennem őket egy dobozba, de úgy éreztem, középiskolásként már túl nagy vagyok ahhoz, hogy játsszak velük.” – mesélte Bronte.
Az anyává válás sem volt egy tökéletes valóra vált álom, mert Bronte szülei csalódtak a lányukban. „Nem akarok hazudni, a szüleimmel való kapcsolatom feszült volt egy ideig akkoriban. Ők mindenképpen azt akarták, hogy egyetemre menjek. De most jó a kapcsolatunk, és odavannak a gyerekekért.” – mondta.
Bronte nem akar karriert építeni, és véleménye szerint „a nőknek nem lehet meg mindenük.” Ő mindenesetre boldogan marad otthon, míg Phil dolgozik, egész nap takarít, és gondoskodik a családjáról. Próbál egy kis időt szakítani önmagára is, de ez nem egyszerű, ő mégsem bánja, mert szereti a „háziasszony szerepet”.
Sőt, még azt is elismerte, hogy legutóbb a családi nyaraláson sem tudott tökéletesen kikapcsolódni, mert nem volt elégedett a tisztasággal a szállásukon.
Bronte különböző házimunkákra, például varrni, kötni és főzni tanítja a gyerekeit, mert úgy gondolja, ezeknek sem lenne szabad kimaradni a tantervből. Úgy gondolja, hogy mindenkinek joga van megválasztani a maga életmódját, és ő maga mindig egy hagyományos, 50-es évekbeli női szerepre vágyott.
Bár a szülei sokat költöttek arra, hogy jó magániskolába járhasson, és utána továbbtanulhasson, ős soha nem vágyott erre. „Csak arra tudtam gondolni, hogy anya legyek. Valami hiányzott, amíg meg nem született az első lányom.” – mondja.
Bronte szerint ostobaság lenézni a fiatal anyákat, hiszen a gyereknevelés hihetetlenül nehéz munka. „Évekkel ezelőtt, ha 20 évesen még nem volt gyereked, vénlánynak számítottál, de ma ez fordítva van. Pedig nagyon intelligens embernek kell lenned ahhoz, hogy fel tudj nevelni egy gyereket. Eszembe sem jutna olyan karriert vállalni, ami eltávolítana a családomtól. Az emberek azt mondják, hogy elpazarlom az életemet, különösen azért, mert jó magániskolába jártam. Pedig én egyszerűen csak lazábban viszonyulok az oktatáshoz. Nem hiszem, hogy az egyetem a legfontosabb dolog.”
Bronte ugyanakkor azt is elismeri, hogy néha kifejezetten „anti-feministának” érzi magát. „Olyan nagy nyomás nehezedik a nőkre, hogy teljesítsenek a férfias környezetekben, hogy a hagyományos nőiesség teljesen hiteltelenné válik és alábecsülik azt. Többnyire pazarlásnak tartják, ha egy tanult nő csak háziasszony akar lenni. Ez majdnem olyan, mintha azt mondanák, hogy a háziasszony szerep csak a butább vagy a kevesebb lehetőséggel rendelkező nők számára megfelelő.” – mondja.
„Emma Watson színésznő egyszer azt mondta: ‘A feminizmus nem egy bot, amivel el kéne vernünk egymást.’ A feminizmus gyakran szégyenletessé teszi a tradicionális nőiességet, pedig ünnepelnie kellene a női választás lehetőségét.” – teszi hozzá Bronte, aki tanult és erős akaratú nőnek tartja magát, aki ennek ellenére tökéletesen elégedett a háziasszony szereppel.
Fotók: Bronte Rawlingson/Facebook
