Volt benne fiatal srác, kutya, egy kis humor, egy kis szerelem. És ugyan közeli volt még a háború, a nézők nagy része megélte, mégis nézhető volt még számukra is.
Épp ezért volt érdekes nekik, mert már kicsit más volt, mint a régebbi katonafilmek. Ez is az volt, ám a régi fajtából ekkorra már elege lett az embereknek.
Az alkotók nagyon jól ráéreztek arra, hogy váltani kell.
Amúgy is, aki élt akkor – örült, hogyha nem emlékeztetik az egykori harcokra.
Ám ez a film még számukra is szerethető lett.
Nagyban hozzájárult a sikerhez az ötödik “páncélos”, a kutya feltűnése.
És persze sikerült igazi egyéniségeket kiválasztani a szerepekre, valahogy arcuk beleivódott a nézők emlékezetébe.
Ők A négy páncélos és a kutya – Eredeti – lengyel – címe: Czterej pancerni is pies, fekete-fehér tévésorozat volt a hatvanas években. Ez volt akkoriban ” A ” tévésorozat, mert imádtuk.
Nem tartalmazott túl sok propagandát, attól már az embereknek felállt a hátán a szőr – volt benne humor, és minden, ami egy sorozathoz kell. Ráadásul ott volt egy kutya, egy németjuhász “aki” Gömböc névre hallgatott, és innentől mindenkinek ilyen kutya kellett… Én is arról álmodtam…
Gustlik, Janek, Olgierd, Tomek, és Grigorij kalandjait első perctől az utolsóig figyelemmel kísértük.
Ha volt, akkor még az ismétlést is.
Több sorozat is ment már előtte a televízióban, de olyan, amit ennyien néztek – ekkorra ráadásul majd mindenkinek lett már tévéje – ennyire népszerű még nem.
Az már más kérdés, hogy mára kicsit megkopott a film, eltelt az idő felette.
De akkor, abban az időben úgy volt jó, ahogy volt…
