Kényelmetlen és fapados volt, aztán hangos és lassú is, megbízhatónak sem nevezhető, mégis több mint hárommilliót gyártottak belőle…
Vettük-vittük, mert olcsó volt az alkatrész (meg még akkor a benzin is!).
A túlzott vidámságra és a depresszióra egyaránt valamilyen gyanús zajjal, rángatással reagált, de ilyenkor sem volt szabad szidni, mert akkor garantáltan leállt. Ugyanis lelke volt a drágának! Télen reménytelen volt befűteni, nyáron megsültél benne.
Köhécselve indult, aztán felpörgött és pöfögve elindult. Ilyennel vittük a gyerekeket oviba, suliba, ezzel jártunk bevásárolni, néha lerobbantunk a jelzőlámpánál…Ilyenkor viccelődtek: Jó lenne két vállpánt rajta, aztán mint a hátizsákot vihetnéd egyből a szerelőhöz…
Aztán jöttek a felturbózott, egyedivé varázsolt változatai ennek a kis járgánynak!
