Ilyen volt az élet a Kádár-korszak paneljeiben

A panelházak már az 1970-es, 1980-as években meghódították Magyarországot, a gyárak szinte ontották magukból a különböző betonpaneleket. Akik ilyen épületekben laktak, tudják – ezek többé-kevésbé más világot képviseltek, mint az egyéb lakásfajták.

Már az 1970-es években egész Magyarországon kezdett elterjedni a panellakások ’kultúrája’, kezdve a hotelek panelszerű kialakításával, melyek a Balatonnál kaptak helyet. A hazai építkezések nagyobb részét mégis országszerte az 1970-s évek végi, 1980-as évek eleji nagyszabású állami projektek biztosították.

Az akkori gyors népességnövekedéssel az ország ilyen lakások kialakításával igyekezett lépést tartani. Ennek kivitelezhetőségét az biztosította, hogy mivel a panellakások olcsó kivitelezéssel, viszonylag rövid idő alatt elkészülhettek, gyorsan, minél többet lehetett belőle előállítani, így is szállást biztosítva hazánkban. Ilyen szempontból a paneltechnika tehát tökéletes megoldásnak bizonyult – azonos alapterülettel rendelkező, és felosztású otthonokat adtak át, melyek biztosították a legtöbb fiatal jövőjét is.

Többet szeretnétek látni? Cikkünk olvasása közben tekintsetek bele galériánkba!

A gyors és könnyű kivitelezés végett, a gyárak szinte körforgásszerűen öntötték magukból a különböző panellapokat, melyek a lakások alapjait szolgálták. Ezáltal az építkezéseken rendkívüli gyorsasággal, szinte gombaként nőttek az újabb és újabb panelházak – Magyarország örömére. Ezek termelése olyan mértéket öltött, hogy a következő években már panellakások százezreit adták át, ezzel is lakást biztosítva az embereknek, akik száma ekkor, mint már említettem hatalmasan megnőtt.

Ezek az újonnan épített panellakások szinte ikrekként sorakoztak egymás mellett, melyek mivel azonos alapterülettel, beltérrel, egy teljes kialakítással rendelkeztek, ezért voltak meghatározó elemei – hiszen ki ne emlékezne a jellegzetes, régi szobák tapétájára, mely szintén rendkívül hasonlóságot biztosítatott a lakások között eme panelrengetegben.

Mindamellett, hogy mint a testvérek, hasonló külsejükkel magaslottak ki a távolból, jellegzetességük volt, hogy a környékén mindenképpen volt egy kialakított ABC, fodrász, illetve minden egyéb, ami a hétköznapi életet megkönnyíthette, ami nap mint nap képes volt szolgáltatásokat nyújtani a környéken élőknek. A lakótelepeknél gyakran épült játszótér is, hiszen ezekben a lakásokban általában ugyanolyan korú gyerekek laktak. Az ő érdekükben egy idő után megjelentek a telepek között óvodák, iskolák is.

Másik jellegzetes megoldása ezeknek a lásoknak, hogy az erkélyekről két lakás nyílik. Ez nem feltétlenül volt komfortos, de az egész lakás pici kialakításával, bár voltak kellemetlenségei, mégis mint a fiatalok első lakásaiként, valamint a friss családok első fészkeként szeretve voltak.

A panellakások szépsége

Egy-egy panelház képes volt egy teljes lakóközösséget alkotni – az ott élők nagy valószínűséggel ismerték egymást, de ha nem is folyamatosan zajlott az élet, sosem volt unalom. Reggel, a panellakásból gyermekek szaladtak a buszhoz, hogy elérjenek az iskolába, amennyiben az nem a közelben helyezkedett el, utána tőlük volt hangos a környék, hiszen megtöltötték a környéket, akkor is, ha semmi érdemlegeset nem csináltak, csak, mint egy már összeszokott társaság, ’lógtak’.

Hétköznap délelőtt a környék megtelt gyeses anyukákkal, babakocsikkal, főleg, ha már megjött a jó idő, a nyári időszakban. Esténként emberek ücsörögtek a kihelyezett padokon, megbeszélték az éppen hallottakat, látottakat.

Ez kulcsfontosságú, ugyanis panelban nem csak tettlegesen zajlott az élet – az információ is felgyorsult. Mint már említettem, itt lakóközösségekről beszélhetünk, ami nem csak azt jelenti, hogy ismerik egymást, de azt is eredményezi, hogy mindenkiről tudnak mindent. Mindig lehetett tudni, ki csalta meg a férjét, ki az, akinél piszok van, kik újítják éppen a lakásukat. Arról nem is beszélve, hogy ki utálja az anyósát, ki terhes, ki beteg… Egyszóval. Tényleg mindent.

loading...