Egy fiatal pár új házba költözik. Első reggel, reggelizés közben a fiatalasszony kinéz az ablakon, és látja, hogy a szomszéd teregeti a ruhákat. „Milyen koszosak azok a ruhák”
– mondja a férjének, „lehet, hogy nem tudja, hogyan kell rendesen mosni. Talán mosószappanra lenne szüksége.”
A férj végighallgatja, és csendben fogyasztja a reggelijét.
Ez így megy a következő napokban is: amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá.
Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, és meg is jegyzi a férjének: „Nézd, végre valahára megtanulta a szomszédasszonyunk, hogyan kell rendesen kimosni a ruhákat! Vajon ki taníthatta meg rá?”
A férj ekkor felnéz, és így szól:
„Ma korán reggel felkeltem, és megtisztítottam az ablakokat.”
Így van ez az életben is… Az, hogy hogyan látunk embereket, mindig azon múlik, hogy mennyire tiszta az ablak, amin keresztül nézzük őket…..
