Mit tegyünk, hogy sokáig friss maradjon a vágott virág? És hogyan szárítsuk?

Manapság elég drága mulatság a vágott virág, de akár drága, akár nem – ha valaki olyantól kapjuk, aki szívünk csücske, vagy annyira szép, hogy szeretnénk, hogy még jó ideig díszítse lakásunkat, akkor próbálkozunk mindenféle praktikával, hogy életben tartsuk.

Régen erre a célra ajánlották a Kalmopyrint – ez állítólag nem jó megoldás, de a nagyinál érdekes módon működött.

De van más módszer is –  Mikor papa meglepte egy csokor virággal a kertből, vagy hazafele jövet a virágárusnál meglátta mama kedvenc margarétáját, akkor mama első örömében nem vízért szaladt, hanem  a virág szárát éles késsel ferdén levágta.   Alul, ahol a vízzel érintkezett.

Ha azon a részen, ami a vízbe került volt levél, akkor ezeket levágta, vagy óvatosan lecsippentette. Vigyázott nagyon, hogy a virág szárát ne sértse meg vele, hisz már nem élő anyagról beszélünk, minden sérüléssel könnyebben “romlik” a növény.

Sokszor nem foglalkozott Kalmopyrinnel, hanem egy kis cukor a vázába, erre rá a langyos víz, majd bele a virág – jó pár nappal meghosszabbította élettartamát. Csupán egy jó mokkáskanálnyi elég volt bele..

Anyu ugyanezt a módszer alkalmazta, csak még töltött hozzá néhány csepp ecetet, vagy citromlevet, így még biztosabb volt a siker.

Egy viszont fontos, hogy ne akkor, amikor a virág már a cserépben van. Először készítsük el az elegyet, utána rakjuk bele a virágot – sikerünk lesz. Ugyanezen az elven alapul a már modernebb, üdítős változat, citromos, vagy narancsos üdítőt rakhatunk alá persze hígítva. A lényeg, hogy ne cukormentes legyen, mert pont a cukortartalom a lényeg. Meg hát a savassága.

Ha a virágcsokrot tartósítani, pontosabban szárítani akarjuk, akkor nem árt, ha van otthon por alakú mosószer. Néhány napig lefele fejjel lógatva szárítjuk a csokrot száraz helyen, majd néhány nap múlva előveszünk egy cipősdobozt, az aljába mosóport rakunk, erre ráfektetjük a csokrunkat, majd szépen rászórjuk a többi mosószert úgy, hogy eltakarja. Csontra ki fogja szárítani, és a színe is megmarad.

De ha nem fontos hogy eredeti színében pompázzon, akkor tökéletesen elég a teljes kiszáradásig száraz helyen, lefele fejjel tartani.

És persze később ha vázába rakjuk – véletlenül se tegyünk alá vizet. Ez ugye evidens… Forrás