Nagyszülő-unoka viszony: A közös élmények többet számítanak, mint az, hogy milyen gyakran találkoztok – Erre jutottak a kutatók

A nagyszülők időnként jóval elfoglaltabbak, mint maguk a szülők, de ez mégsem mehet a nagyszülő-unoka viszony kárára. Ha a nagyszülő azt szeretné, hogy jó viszonya legyen az unokájával, akkor nem árt tudnia: nem az unokával való találkozások gyakorisága, hanem a közös élmények átélése számít.

Legtöbbünk szívét melegség tölti el, ha a nagyszüleinkre gondolunk. Emlékeinkben felbukkannak azoknak a csodálatos élményeknek a képei, amikor a nagymamával megsütöttük az első piskótánkat, vagy, ahogy nagyapával órákon át építettük az első villanyvasutunkat. Akkoriban a nagyszülőknek végtelen idejük volt az unokáikkal foglalkozni. És mi a helyzet ma?

A mai fiatal szülők ellenben úgy érzik, hogy az ő szüleik már közel sem ilyen ráérősek. A mai nagymamák és nagypapák aktívak, nagy részük még dolgozik, határidős elfoglaltságaik, megbeszéléseik, teendőik vannak, utaznak, társaságba járnak, vagy más szabadidős elfoglaltsággal kötik le magukat; és éppen ezek miatt a teendők miatt nem kaphatók bármikor gyermekfelügyeletre. Még akkor sem lehet őket korlátlanul ugrasztani, ha betegség miatt egy egész hetet kimarad a bölcsiből a kisunoka.

Közös élmények az unokával

A leterheltség és a sok teendő azonban nem mehet az unoka-nagyszülő viszony kárára. Pedagógusok úgy tartják, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség az, ami számít.

– A sok mesélés, a közös ‘ki nevet a végén’-típúsú játékok, építések játékkockákból, sok barkácsolás, az ünnepekre való együttes ráhangolódás – ezek azok az élmények, amelyek összeforrasztják a nagyszülő-unoka párost, még akkor is, ha a találkozások nem heti rendszerességűek – mondja Roswitha Sommer-Himmel a Nürnbergi Evangélikus Főiskola gyermeknevelési szakértője.

– Azáltal erősödik a kapcsolat, ha a nagyszülő valami olyat tesz vagy mutat az unokának, amit a szülő általában nem szokott tenni – ez lehet például egy közös kekszsütés, amire a nagymamának talán több idejük van, mint az anyukáknak. Nem szabad a nagyszülő-unoka kapcsolatot csupán gyakoriság alapján megítélni, mert egy kapcsolat akkor is lehet kiváló, ha a két fél több órányi autózásra lakik egymástól.

Jó nagyszülő-unoka kapcsolat

Ha a statisztikákat tekintjük, akkor meglehetősen pozitív tendencia mutatkozik a nagyszülő-unoka kapcsolatok vonatkozásában. Akár munkája miatt elfoglalt egy nagyszülők, akár amiatt kerül ritkán a képbe, hogy messze lakik, netán ingázik – mind ugyanazzal az elszántsággal foglalkoznak az unokáikkal az úgynevezett “Best Ager”-ek. (Best Ager, vagyis Fiatal idősek olyan személyek, akik már elmúltak 50 évesek, még dolgoznak, aktívan élik mindennapjaikat, és az úgynevezett legszebb időszakukat élik – a szerk.)

– Egyes szülők szempontjából ez úgy hat, hogy a nagyszülőknek bizony nincs idejük az unokájukkal törődni, ugyanakkor össztársadalmi szempontból ez a kép teljesen másként fest. A nagyszülők ma már jóval több ideig élnek, és éppen emiatt összességében több idejük jut unokázásra. Arról nem szólva, hogy az úgynevezett patchwork családoknál további nagyszülő páros is megjelenik a fiatal családok életében, miközben a gyerekek száma időről-időre kevesebb – mondja Harald Künemund a Vechtai Egyetem időskutatója. (Patchwork család alatt azt értjük, amikor újabb házasságokkal újabb gyerekek kerülnek a család életébe – a szerk.)


A mai nagyszülők ugyan elfoglaltabbak, de tovább élnek, emiatt több időt is töltenek együtt az unokáikkal – állítják társadalomkutatók

A nagyszülők nyomai a gyerekek életében

Hogy mennyivel többet profitál egy mai unoka a nagyszüleitől, mint korábban? Ezt egy érdekes felmérés eredmény mutatta meg igazán. 2010-ben az Allenbachi Generációs Intézet felmérést készített: a megkérdezett 16-29 éves korosztály mintegy kétharmada érezte úgy, hogy a nagyszülő meghatározó személy az ő életében vagy olyan, akitől tanult valamit.

Megkérdezték a 60 év feletti korosztályt is ugyanerről, és ők már csak a fele arányban nyilatkozták ugyanezt. Az idősebbek 21%-a egyáltalán nem is ismer(het)te a nagyszüleit. A megkérdezett tinédzser-fiatal felnőtt csoportnál erre a kérdésre adott válasz csupán 5% volt.

Tisztes távolság – több harmónia

Walter Bien a Német Fiatalügyi Intézet pedagógus-szociológus szakembere erről így vélekedik:

– A nagyszülő-unoka viszony ma bensőségesebb, mint bármikor valaha, ugyanis a fiatal és idősebb generációt ma nem terhelik külső kényszerek, amihez hozzájárul, hogy ma már kevesen élnek egy fedél alatt az unokáikkal, illetve nagyszüleikkel. Egy mai, modern család mottója talán a “távolságon alapuló intimitás” lehetne. Nagyon fontos, hogy mindenki visszahúzódhasson a saját otthonába bármikor, amikor konfliktushelyzet adódik, vagy erre szükségét érzi.

Az utolsó szó mindig a szülőké

A nagyszülő-unoka kapcsolat egy különleges kapocs, amibe belefér az, hogy a nagyi vagy a nagypapa engedékenyebb, mint a szülők, ugyanakkor a fontos nevelési elveknek soha nem szabad ellentmondani, mert ezekért mindenkor a szülők a felelősek.

– Ez egy gyakori probléma sok családnál – mondja Ralf Martin berlini pszichológus. – Még akkor is tartaniuk kell magukat a nagyszülőknek a fiatal szülők szabályaihoz, ha egy-egy témáról másképpen gondolkodnak. Különben a legszélsőségesebb esetben azon kaphatják magukat, hogy el vannak tőlük tiltva az unokák – mondja a szakember.

– Fontos lenne elsősorban, hogy a nagyszülő a szülőt mint felelősségteljes fő döntéshozót ismerjen el. A szülők által felállított szabályokat szándékosan vagy öncélúan nem lehet semmibe venni. Természetesen minden apróságot nem kell egyenként megtárgyalni, mert az túlzás lenne, de nagyon hasznos lehet, ha a nagyszülő folyamatosan érdeklődik a szülőknél, vagy legalábbis a fő kérdéseket tisztázza – mondja a pszichológus.

Közös kompromisszum – családi béke

Ha a nagyszülő valamivel nagyon nem ért egyet, akkor diplomatikusan járjon ki “kivételszabályokat” a szülőknél. Például kérje meg őket arra, hogy: “Tudom, hogy nálatok tilos a tévézés, de engedjétek meg, hogy itt legalább egy rövidebb mesét megnézzünk.” Ezeket a kialkudott családi egyezségeket már mindenkinek tiszteletben kell tartania, és el kell fogadnia, illetve a gyereknél is tudatosítani kell, hogy más-más szabályok vonatkoznak az egyes helyszínekre. Forrás