Miért olyan nehéz visszaemlékezni azokra a dolgokra, amik 4 éves korunk előtt történtek?

Azt mondják, hogy a személyiségünk gyermekkorban formálódik ki igazán, de milyen ironikus, hogy általában alig emlékszünk valamire életünk első éveiből, nem? Ez a jelenség szinte minden emberre egyformán igaz, és még hivatalos megnevezése is van: gyermekkori amnéziának hívják. Ahogy idősödünk, szépen lassan elfelejtjük azokat az embereket, akikkel gyerekként találkoztunk és az életünk első pár évében történt eseményekre sem tudunk visszaemlékezni.

Mi az a gyermekkori amnézia, és mikor jelentkezik?

A gyermekkori amnéziának nevezzük azt, amikor a felnőttek képtelenek felidézni az általában 4 éves koruk előtti időszakot. Ez minden embernél változó: van, akinél a 3 éves kor előtti emlékek tűnnek el, de olyanok is vannak, akik 5 éves koruk előtt semmire sem emlékeznek.

Kutatások kimutatták

, hogy az életkor haladtával folyamatosan veszítjük el a születésünket követő emlékeinket: a 7 éves gyerekeknek például alig 60%-uk képes visszaemlékezni a 4 éves koruk előtti időszakra, míg a 8-9 éves gyerekek között ez a szám már a 40%-ot sem éri el. Néhány év alatt tehát teljesen elfelejtjük a születésünket követő időszakban történt eseményeket.

Emlékeink szorosan kapcsolódnak a beszédkészségünkhöz.

Az egyik elmélet szerint

a gyermekkori amnézia egyik oka, hogy csecsemőként még nem tudtunk verbálisan kommunikálni. Mindezt a tudósok azzal magyarázzák, hogy amikor felidézünk egy emléket, akkor szavakat használunk, és igyekszünk minél részletesebben leírni, ám ehhez kifejlett beszédkészség kell. A legtöbb csecsemő azonban 2 éves kora előtt nem kezd el beszélni, ezért egyszerűen képtelen összefüggő, erőteljes emléket alkotni, amit aztán évek múltán, mondjuk 10-20 év múlva is könnyű felidézni.

Az agyunk fejlődése szintén óriási szerepet játszik.

Térjünk ki kicsit a gyermekkori amnéziai lehetséges biológiai magyarázatára. Ahogy ugyanis növekszünk, az agyunk nagyon sokat változik, ezért egyes következtetések

szerint az agyunk olyan sok új sejtet állít elő, hogy nem képes az emlékek tárolásával foglalkozni, amik egyébként hosszútávon elérhetők lennének. Ilyenkor ráadásul fizikai akadályai is vannak a 3-4 éves kor előtti események felidézésének, mivel az epizodikus emlékezetünk még nem fejlődött ki ekkoriban.

Ennek köszönhető, hogy olyan absztrakt emlékeket tudunk csak tárolni, mint például, hogy melyik parkba vagy játszótérre jártunk leggyakrabban, míg azt mondjuk nem tudjuk felidézni, hogy melyik fagyizóba vitt el minket egyszer az édesanyánk.

A szüleink is rossz hatással vannak az emlékek felidézésére.

Minden ember a maga módján emlékszik a múltra, és minden ember agya szereti kicsit “kiszínezni” azt, szóval ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor egyik emlékünk sem teljesen pontos. Egy tanulmány szerint

ez szintén rossz hatással van a gyermekkori emlékek felidézésére, mivel leggyakrabban csak azokat az emléket őrizzük meg, amiket a szüleink is fontosnak tartottak és gyakran emlegettek, azonban minden anyuka és apuka másképp emlékszik a történtekre, ezzel alaposan megnehezítve a gyermek számára a visszaemlékezést.

Csak az marad meg, ami maradandó nyomot hagyott bennünk.

A gyermekpszichológusok szerint

a gyermekek csak azokat az emlékeket képesek megőrizni, amik súlyos pozitív vagy negatív érzelmekkel vannak tele. Ennek a ténynek köszönhető egyébként az is, hogy a fiatal gyermekek vallomását is figyelemmel veszik például a bíróságokon. Tehát elméletileg képesek lehetünk felidézni egy, a születésünk első pár évében történt eseményt, ám ehhez az adott dolognak hatalmas jelentőségűnek kell lennie, egy olyan dolognak, ami nagyon mély nyomot hagyott bennünk.

Te emlékszel valamire a 4 éves korod előtti időszakról? Mi a legkorábbi emléked?

forrás