Mire volt jó a birsalma?

Hát persze, hogy enni – de még sokkal többre…

A birsalma, birskörte régen is kedvelt gyümölcs volt a – főleg – falusi háztartásokban. Nagyi városi volt világ életében, de volt egy kertjük a Zsuzsi vonat végállomásánál, mint annyi debreceninek – így volt fájuk is néhány.

Amikor jó termés volt, és amit a kukacok se rágtak széjjel – feldolgozta az összest, és eltette télire. Fogalma sem volt arról, hogy pektintartalma magas – de tudta, hogy jó sűrű sajt lesz belőle – s ez kiváló gyulladáscsökkentő, étvágygerjesztő, és finomságnak sem megvetendő – eteti magát.

Persze nyersen nem igazán érdemes próbálkozni a fogyasztásával, mert nagyon fanyar, és rettenetesen kemény. Ettől függetlenül régen sokan szerették a már érett birsalmát apránként elrágcsálni. Sokan raktak be egy-két darabot a tarisznyába.

Kiváló szomjúságra, és aki szereti a kifejezetten savanyú ízt, amit fogyasztásakor a száj nyálkahártyát szinte már szőnyegnek érez, akkor az egye egészséggel…

Tudta viszont, hogy  C-vitamin tartalma magas, ezért ha legyengült az egyik gyerek, vagy Papa, betegség után, vagy akár alatt is főzve is, vagy bárhogy elkészítve igencsak hasznos lehet.

Azt hallotta még a szüleitől, hogy régen nagy hasmenéses járványban sokat használták gyógyszerként, mert öli a bacikat.

Így aztán, mikor beteg volt valaki, akkor teának is megfőzték, és ha valakinek seb volt a kezén, akkor ezzel húzták össze. Bekenték.

Melegben ha főztek belőle egy levest, az egész család arra járt – egy kondérral kellett, mert mindent pótol, amit olyankor kell.

Ha ősszel készítette a sajtot belőle, mindig tett az edénykékbe alá darabosra tört dióbelet, a sajtnak valót pedig musttal főzte fel. Gyönyörű színe lett…

És még egy dolog:

Ha ősszel alaposan átválogatta Mama és Papa közös erővel a birsalmákat, nagyon óvatosan, hogy véletlenül se ütődjék meg – akár a kamra polcon,- a szekrény tetején szépen sorba rakva – egészen következő nyárig gond nélkül elállt.

És még az a legkevesebb, hogy elállt…!

Olyan csodálatos illatot bocsát ki magából, ami bármelyik flancos illatosítóval vetekszik.

Gyerekkorunkban sokszor beszaladgáltunk egy percre a szobába, hogy érezzük ezt a csodát. Szabályosan felfrissít még így is.

Nem véletlenül használták a régiek annak idején erre a célra.

Közel is volt, szemmel lehetett tárolás közben tartani, nincs-e romlott közte, ráadásul egy fantasztikus illatfelhő lebegte be tőlük az egész lakást.

Sőt, sokan még a szekrénybe is beraktak egy-egy szemet – időnként persze ránézve, nehogy baj legyen vele.

Így a ruhákat is szabályosan átitatta csodálatos illata…

Aztán időnként átnézték őket, és ha valamelyik elindult a romlás útján, ezeket összeszedték, és a javából levest főztek…