Farsangra Te is otthonról szedtek össze a jelmezedet?

Voltak persze tehetős csemeték, akik már a hatvanas években is jelmezkölcsönzőből szerezték be a farsangi cuccukat, de nem néztük sokra, sőt mi több, a tanárok sem.

Míg jártam farsangra egyszer sem fordult elő, hogy kölcsönzőssel nyertek volna a jelmezversenyen.

Pedig voltunk páran, 1000 körüli gyerek járt abba az iskolába, és ráadásul  menő iskola volt, a szülők nagy részének volt pénze.

De akkoriban pont az ötlet volt a lényeg. A fantázia… Az, hogy otthon lelhető dolgokból kitalálj egy teljesen új valamit, amiről ránézésre meg tudják mondani mások, hogy mit akartál jelezni, minek öltöztél fel, mit akarsz kifejezni.

Így lettek a bohócok, amihez egy rövid nadrág kellett, valami kinőtt póló, nagy, kockás zakó, borzas haj, kifestett száj, és egy hatalmas cipő.

Vagy ott volt a rab, akinek a rabruhája egyszerű fiú pizsama, a vasgolyó, amit meg maga után húz a valódi láncon egy sima rongylabda volt.

Kartonpapírból készült a hirdető oszlop, ha újságokból ragasztottál rá képeket már kész is lett a jelmezed.

Vagy lehettél tanárnéni, csupán fehér köpeny kellett hozzá, meg mondjuk egy Naplónak látszó könyv a hónod alá.

Aztán lehettél rikkancs. Majdnem úgy néz ki mint a bohóc, csak a hóna alatt egy csomó újság, és kiabálni kell, hogy megjelent az Esti Hírlap!

Sportolót ki lehetett hozni egy tornamezből, egy súlyzó hozzá, aztán már kész is.

Menyasszonynak rengeteg kislány öltözött, anyu menyasszonyi ruháját picit átalakítva.

Egy kendő, egy fehér kötény, aztán már kész is a kis gazdasszonyka, vagy ha anya ügyes volt, lehetett akár még szakács is belőle!

De a lényeg az volt, hogy semmibe sem került, és belebújhattunk egyszer más bőrébe.

Akkor gyerekként úgy éreztük félig-meddig, hogy ez tényleg igaz.