Régen miért jártak mezítláb a falusiak?

Nem csak a falusiak jártak mezítláb, előfordult az nagyobb településeken is.

De a falusiak sem feltétlen azért, mert nem volt pénz lábbelire.

Persze nem vettek belőle hetente, vagy havonta egyet – sőt legtöbbször még évente sem. Amúgy régen a cipőt inkább csináltatták, vagy vásárban szerezték be. Nem volt olcsó mulatság, talpa, és a felsőrész is bőrből készült, takarékoskodni kellett vele. Volt, aki évtizedekig hordta.

Akkoriban cipőt akkor vettek fel, ha orvoshoz mentek, vagy bementek a városban valamilyen ügyben – például vásárolni, vagy ügyet intézni.

Olyankor megadták a módját, és felvették a csizmát, vagy a cipellőt, de csak akkor.

Amúgy a kinti munkát nyáron legtöbbször mezítláb végezték, ha meg bent voltak, évszaktól függött. De legtöbbször egy szakadtas, letaposott kérgű cipő volt kinevezve papucsnak.

Amint már nem fázott a láb, nem pocsékolták tovább a csizmát. A gumicsizma meg nem jó viselet. Nyáron izzad benne a láb, kipállik, télen meg még a kapcában is fázik.

Úgyhogy cipő, csizma nélkül voltak kint a földeken, az állatok között, minden munkát így végeztek.

Akkortájt a földek nem voltak tele szeggel, apró cserépdarabokkal, kövekkel, mindenfélével.

Ha szántáskor, boronáláskor találtak is ilyesmit, vagy az úton akár jártukban-keltükben, akkor azt lerakták a mezsgyére, hogy ne legyen baj vele. Senki lábába ne menjen, se az állatot ne sértse meg munka közben.

A cipőt egyébként eszi a föld. Aki dolgozott már mezőgazdasági munkát az tudja, hogy sokkal gyorsabban nyű el ilyen helyen a lábravaló.

Így aztán egyszerűbb, ha csak akkor viselik, ha kell.

A sok  lábbeli nélküli mászkálás, munka hatására amúgy is úgy megvastagodott a talpon a bőr, hogy ahol mi már sziszegnénk, hogy nem kellemes a járás – ott ők még vígan elszaladgáltak.

És nem ment a lábukba semmi, mert régen amúgy az emberek nem sarokra érkeztek járás közben, hanem aki mezítláb mászkál az először a láb első harmadát rakja le. Aztán ha minden rendben, akkor következik a többi.

Amúgy a gyerekek faluhelyen csak késő ősszel, télen hordtak cipőt, amúgy nem.

És még pár évtizede sem volt olyan nagy dolog – akár még városon sem – ha nagy melegben valaki levette a szandálját, cipőjét és úgy mászkált.

Falun meg ez volt a természetes.

Takarékos, kényelmes, egészséges – akkor meg mi a baj vele?

Fotó: Fortepan.hu/Berkó Pál/Ebner/Magyar Földrajzi Múzeum/Fortepan Album