Hogy lehet, hogy régen egyfolytában szalonnát ettek, mégse híztak el?

Hogy lehet, hogy régen egyfolytában szalonnát ettek, mégse híztak el?

Hát, mert mozogtak, dolgoztak. Fizikai munkát végeztek, méghozzá szinte állandóan.

Etették az állatokat, húzták a vizet, ástak, kapáltak, kaszáltak, gyűjtöttek, tapasztottak, morzsoltak, tették ami kell. A gyerekek amint meg tudták fogni a vizes vödröt, vagy a kapa nyelét – mert dolgoztak kint a földeken és az állatok mellett.

Nem hetente háromszor a konditerembe mentek, amúgy meg a gép előtt görnyedtek, hanem átmozgató edzést végeztek minden pillanatban. Amikor meg éppen pihentek, akkor nem stresszeltek, meg nem azon agyaltak, hogy holnap, meg két hét múlva mit lépnek, mit kell majd tenniük, hogy minden rendben menjen, legyen elég jövedelem.

A dolgoknak menete volt, egyik dolog jött a másik után.

Tudták, ha vetve volt, akkor “aratni is kell”. Mikor következik az első kapálás, a húzatás, hogy közben milyen dolgok lesznek még hátra. És azt is tudták – nincs megállás.

Állandó fizikai munkát végezni salátán lehetetlen. Ráadásul akkoriban nem voltak még vitaminok, táplálék kiegészítők, energiaital, nem ittak rendszerben naponta 10 pohár kávét, hogy felturbózzák magukat. Minden energiát, tápanyagot az étellel vittek be.

Ha szalonnát ettek, akkor volt hozzá hagyma, paprika, paradicsom, ki mit szeretett. Télen hagyma, savanyúság – és már mindjárt “tudatos” lett a táplálkozás. Ették a tejterméket, itták a tejet – nem foglalkoztak azzal, hogy savasít, vagy sem. Úgy voltak vele, hogyha a borjú felnő csak ezen, akkor talán az ember is elfogyaszthat belőle egy keveset… Aztán mikor ettek, pihentek egy cseppet, majd mentek tovább, dologra. “Hogy lemozogják azt, amit megettek…”